Hálaadásra gyűltünk össze 2026. augusztus 22-én közösségünk egykori és jelenlegi tagjaival megünnepelni a Psallite 30. születésnapját. Vagy 30 valahányadikat, ez már a történelem homályába vész. A Psallite megalakulása óta már közel 150 taggal büszkélkedhet, akik közül többen már nem is Csíkszereda környékén élnek, mégis 50-60-an eljöttek, sokan családjaikkal, gyerekeikkel együtt. Megrendítő ez az elköteleződés, ami 30 év után is egyben tartja ezeket az embereket.

Az esemény hálaadó szentmisével kezdődött a Psallite „otthonában”, a csíkszeredai Milleniumi templomban. A szentmisét Darvas-Kozma József esperes úr celebrálta, de nagy örömünkre bekapcsolódott László Rezső, Kovács József és Küsmödi Csongor atya is, a Szent Kereszt Plébánia egykori és jelenlegi káplánjai, akik a közösségünk életében is fontos szerepet játszottak, támogatták szolgálatunkat. Mellettük sok családtag, barát is résztvett a szentmisén, így a tágabb környezetünk is részesült egy kicsit a mi ünnepünkből.

A szentmise után a csíkszentkirályi Bakalja Folk Csűrnél folytatódott a program ebéddel. Bár a Psallite egykori tagjai közül sokan most találkoztak hosszú idő után először, különösen jó volt látni, hogy az akkori barátságok megmaradtak, és ugyanolyan felszabadultan beszélgettünk, mint régen, amikor még napi vagy heti szinten találkoztunk.

Ebéd után egy kerekasztal-beszélgetés keretében együtt mesélték a régiek, hogy milyen volt az ő idejükben a Psallite: hogyan zenéltek minden vasárnap -30 fokban a deszkatemplomban, hogyan kirándultak a Kelemen-havasokban vagy épp koncerteztek Németországban. A mai generáció számára bátorító volt hallani ezeket, hogy ők is szervezzenek maguknak hasonló eseményeket, és megerősítő arra, hogy vegyék komolyan minden közös szolgálatukat. A délután folyamán a 18 évesek köszöntésére és egy méta bajnokságra is sor került, ahol gyerekek-felnőttek együtt játszottunk. Az esti pizzázás után a Psallite Quiz volt az utolsó közös programpont, amiben csapatokban mértük össze a tudásunkat arról, hogy ki ismeri jobban a közösségünk törénetét, tagjait, jelentős eseményeit.

És nem lennénk Psallite, ha nem dicsőítéssel ért volna véget ez a nap. Miután a kisgyerekes családok hazaindultak, a fiatalok még órákig énekeltek, zenéltek, eleget téve a felhívásnak, amely egy jó ideje a Psallite jelmondatává vált: „Zengjetek dalt az Úrnak, mert csodás dolgokat vitt végbe, szerezzen tudomást róla az egész világ!” (Iz 12,5).

Köszönjük a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek és a Communitas Alapítványnak, hogy főtámogatóként elősegítették közös ünneplésünk megvalósulását.